Ha az ember nem elég jártas abban, hogy milyennek kellene lennie egy helyzetnek (területnek), akkor nem tudja könnyen kiszúrni az outpontokat (a logikátlan adatokat).

Ez az, amit ideális helyzetnek vagy szituációnak is lehetne nevezni. Ha valaki nem ismeri az ideális helyzetet vagy szituációt, akkor nem valószínű, hogy észreveszi az ott rejlő nem ideális pontokat.

Küldjünk egy farmert a tengerre. Enyhe szélben, ahogy hallja a keresztárbocok és alsó vitorlarudak nyikorgását, és azt, ahogy a víz a hajótesthez csapódik, biztos benne, hogy a hajó süllyedni készül. Nincs tapasztalata arról, hogyan néz ki, illetve hogyan hangzik az, amikor süllyed egy hajó, ezért nem veszi észre a valódi outpontokat, viszont minden pluszpontot outpontnak vél.

Egy nyugodt és szép napon azonban egy teherhajót lát közeledni, amely százötven méterre tőle teljes sebességgel hátrafelé halad, és azt gondolja, minden a legnagyobb rendben van.

Egy tapasztalt tiszt lehet, hogy eszeveszetten próbálja elkerülni az ütközést, mire a farmer azt hiszi, hogy a tiszt udvariatlan! A farmer, aki nem jártas a tenger témájában, és nincs ideális képe arról, milyen lenne a zökkenőmentes működés, nem nagyon veszi észre az igazi outpontokat, amíg fuldokolni nem kezd. Csak egy tapasztalt tengerész, aki jártas a helyzet változó megjelenési formáiban, lát outpontot minden apró logikátlanságban.

Másrészt a tengerész egy farmon biztosan nem venné észre az üszögöt a búzában, és hogy nyitva van az egyik kapu, és nem látná meg az outpontokat egy olyan farmon, amelyről a farmer tudná, hogy nemsokára tönkremegy.

A szabály:

EGY SZEMÉLYNEK KELL, HOGY LEGYEN EGY IDEÁLIS HELYZETE, AMIVEL ÖSSZEHASONLÍTJA A LÉTEZŐ HELYZETET.

Ha a munkatársak nem rendelkeznek annak ideális képével, hogy egy igazi szervezetnek hogyan kellene működnie, akkor nem veszik észre a nyilvánvaló outpontokat.

Ennek példáját látjuk, amikor egy szervezeti ügyekben tapasztalt ember meglátogat egy szervezetet, és próbálja megmutatni egy zöldfülű munkatársnak (akinek nincs ideális képe vagy jártassága), hogy mi van „kinn” (outpont). A tapasztalatlan munkatárs vonakodva rendbe hozza, amit az illető mond neki, de azonnal abbahagyja, amint az távozik. Mivel a munkatársnak nincs jártassága, és nem tudja, hogy milyen egy tökéletes szervezet ideális képe, egyszerűen nem lát semmit helytelennek, de helyesnek sem!

Ennek következményei önmagukban logikátlanok. Egy képzetlen ügyvezető elbocsátja az összes termelőt, és békén hagyja a csirkefogókat. A téves ideálja, mondjuk, egy csendes szervezet lenne. Tehát bárkit elbocsát, aki hangos vagy követelőző. Figyelmen kívül hagyja a statisztikákat. Figyelmen kívül hagyja azokat a dolgokat, amelyekre figyelnie kellene, mert egyszerűen téves ideális képe van, és nincs jártassága a megfelelő helyzetben.

Megfigyelési hibák

Amikor a helyzet nem ismerős, akkor alaposan oda kell nézni, hogy észrevegyünk dolgokat. Ezt tapasztaljuk a turistáknál, akik jól megnéznek dolgokat. A helybeli mégis jóval többet „lát”, mint ők, miközben egyszerűen végigmegy az utcán.

Könnyű összekeverni az újszerűt a „fontos ténnyel”. „Ahhoz képest, hogy tél van, meleg nap volt” – ez csak akkor hasznos tény, amikor kiderül, hogy aznap valójában minden elfagyott, vagy amikor ez valami más outpontot jelez.

A megfigyelésben a legtöbb hibát azért követik el, mert az illetőnek nincs ideális képe a helyzetre, illetve nem jártas benne.

Azonban vannak más hibaforrások is.

Az „ésszerűsködés” a fő bűnös. Az emberek például odaképzelik egy sorrend hiányzó darabját, ahelyett hogy látnák, hogy az valójában hiányzik. Azért képzelik azt egy hamis adatról, hogy létezik, mert rossz a sorrend, vagy hiányzó lépés van benne.

Borzasztó látni, hogy az emberek mennyire könnyen odaképzelnek dolgokat. Ez azért van, mert a logikátlan sorrend kényelmetlen. Ezért, hogy megszabaduljanak a kényelmetlenségtől, az outpont figyelmen kívül hagyásával eltorzítják a saját megfigyelésüket, és valami más következtetésre jutnak.

Pontos megfigyelés

Vannak bizonyos feltételek, amelyek szükségesek a pontos megfigyeléshez.

Az első az érzékelés, akár távoli kommunikáció segítségével különféle kommunikációs vonalakon, akár közvetlen látás, érzés, tapasztalás útján.

A második egy ideális kép arról, hogy milyennek kellene lennie a helyzetnek vagy területnek.

A harmadik a jártasság abban, hogy milyenek is a helyzetek, amikor jól, illetve rosszul mennek a dolgok.

A negyedik a pluszpontok vagy helyességek megértése, amikor jelen vannak.

Az emberek könnyen „bedőlnek” képzelt információknak. Ezért, hogy megszabaduljanak a kényelmetlenségtől, az outpont figyelmen kívül hagyásával eltorzítják a saját megfigyelésüket, és valami más következtetésre jutnak.

Az ötödik felismerni az outpontokat (mind az öt típust), amikor megjelennek.

A hatodik a képesség egy gyors adatelemzésre.

A hetedik a képesség a szituáció elemzésére.

A nyolcadik a hajlandóság arra, hogy a rendellenes területet közelebbről megvizsgáljuk.

Azután rendelkezni kell a tudással és a megfelelő elképzeléssel arról, hogy hogyan kezeljük.

A fentieket megfigyelési ciklusnak nevezhetnénk. Ha a 9-es számút kezelésnek nevezzük, akkor ez lenne a kontrollciklus. Ha valakit kiképeztek az outpontok összes változatának (logikátlanságok) felismerésére, és megtanulja egy ideális kép elképzelését, és jártasságot is szerez a helyzettel vagy területtípussal kapcsolatban, akkor a dolgok megfigyelésére és kezelésére való képességét majdnem természetfelettinek gondolnánk.